Húú, talán az egyik legnehezebb kérdés az egész kihívásban. És most sajnos nem is tudom megválaszolni, mert elég sok minden közbejött ma este, és....inkább nem is mondom tovább, csak szerencsétlen vagyok, és ez van :)) Szóval, ha visszajöttem, a kedvenc epizódomra is fényderül, és természetesen írok beszámolót is a gólyatáborról.

Fél 3 körül az egyik barátnőm, és volt osztálytársam áthívott egy kicsit beszélgetni, plusz vigyáztunk a 3 éves kistesójára. A sok játékról pedig eszünkbe jutottak a 'régi szép idők', amikor még majdnem minden délutánt babázással töltöttünk. Azért vicces, hogy milyen marhaságokat is ki tudtunk találni... Ugyanis ha nem a barbie babákat nyúztuk, akkor a miniatűr farmunkon játszottunk 'beszélő' lovakkal és színészkedtünk is ám. Meg még mennyi más hülyeség jutott akkor eszünkbe...Néha hiányzik ez. Most viszont megyek, végre bepakolok a gólyatáborra, mert még az utazótáskám sem vettem elő. Utána még jelentkezem pár bejegyzéssel.

Kihagytam pár napot, nem nagyon tudtam miről írni. Éppenséggel lenne mit legépelnem ide, de elég nehezen tudok az érzéseimről írni/beszélni úgy általában. Pedig annyi minden jár a fejemben...Valamiért nagyon stresszes vagyok egy ideje (jó fél éve), ez nagyrészt annak tudható be, hogy holnap megismerkedem az osztálytársaimmal, és pár nap múlva már teljesen új közösségben folytatom tanulmányaimat. Emiatt vagyok feszült, meg persze még más dolgok miatt is, amik miatt még teljesen fölösleges aggódnom, de nem tudom kiverni ezeket a gondolatokat a fejemből. És képtelen vagyok teljesen kikapcsolni, nem gondolni semmire. Egyszerűen nem megy. Muszáj mindig agyalnom valamin. Legyen az jó, vagy rossz, szórakoztató, vagy éppen elszomorító. Lassan annyit gondolkodom, hogy már azt sem tudom ki vagyok én. Hogy milyen vagyok. Mert ezen is gondolkodom, és az egészet túlkomplikálom. Ezért nézek Bones-t, és ezért olvasom inkább a biológia jegyzeteimet és a régi Natoinal Geographic újságaimat a kötelezők helyett. Az előbbiek megnyugtatnak, jobban érzem magam tőlük (:OO ). De ha nem ezeket csinálom, és megpróbálok pihenni, eszembe jut egy rakás hülyeség, és minden bennem felgyülemlett és ki nem mondott problémám egyszere zúdul a fejemre. Ez pedig olyan szinten kihat rám, az egészségemre, hogy naponta több alkalommal is 100 felé szökik a pulzusom, és alacsony (vagy éppen magas) lesz a vérnyomásom. És ez már fél éve így megy, mostanában pedig rosszabbodott is a helyzet a kezdeti állapothoz mérten (»ez most értelmes mondat volt??).  Tegnap voltunk az orvosnál, érdekes, ott minden rendben volt. Légzés, vérnyomás, pulzus (amit százszor is ellenőrzött a doktornő) -egy szóval tényleg minden, amit csináltak. Még az EKG sem mutatott semmi rendelleneset. Szóval ez hivatalosan is be lett tudva a az idegességnek. De azért még menjek kardiológushoz, mert úgy imádok orvoshoz/kórházba járni. És különben sem vagyok beteg...Nem szoktam az lenni, most sem vagyok az. Szóval ez mostanság minden gondom-bajom, hogy nagyon feszült vagyok. Na meg persze az is, hogy tegnap összevesztem az egyik legjobb barátommal, azt hiszem erről még később mesélek, de nem igazán szeretem az ilyen hosszú bejegyzéseket. A kihívást viszem tovább, miután eldöntöttem, hogy melyik is a kedvenc Bones részem. Nehéz feladat ez...Mindegy, ennek a bejegyzésnek már tényleg itt és most vége.

Brennan & Booth -Egyértelműen az Ő párosuk a kedvencem. Attól függetlenül, hogy együtt vannak-e vagy sem, azok a legszebb pillanatok a Dr. Csontban, mikor Ők egymásra mosolyognak :)

A cím is elárulja, ma eléggé le vagyok hangolva. Miért? Én sem tudom, csak úgy. Biztos rossz lábbal keltem (de imádom ezt a mondást..), vagyis a bátyám szerint igen. Ma annyira semmilyennek érzem magam, hogy az már szinte lehetetlen. Minden olyan semleges. Még felháborodni sem tudok! Pedig az már elég felháborító, hogy augusztus második felében eszébe jut az egyik (volt) osztálytársamnak, hogy létezem, és rám ír Facebook-on. Beszélgetünk, és megkérdezi, hogy 'Miért nem írtál egész nyáron?' Miért? Amiért Te sem, kedvesem- írtam neki (jó, a kedvesemet kihagytam belőle..). Pedig egyébként azért nem, mert annyira nem voltam Rá kíváncsi. De ezek szerint Ő se rám, mert eddig neki sem jutott eszébe velem beszélgetni. A többiek biztos elmentek nyaralni :D Nade, meg is mondtam neki, hogy nem érdekelhettem túlságosan, ha Ő sem írt rám 2 hónapja.. Erre bedurcázik és elkezd sértegetni. Szóval miután le 'hülye ribanc'-ozott, én csak annyit írtam neki, hogy 'szia, további jó nyarat :)'. Az emberi hülyeség felháborító, de most nincs kedvem elújságolni senkinek sem, hogy milyen kis dolgokért ki tudnak akadni az emberek, és engem meg már ez akaszt ki teljesen. Mindegy, hamarosan jövök a kihívással :)